Már jó rég gondolkozom azon, hogy feltegyem-e ezt a receptet, mert nem vagyok egy nagy clafoutis-szakértő, nem állítom, hogy magam alkottam a receptet több tucat verzió kipróbálása után. Viszont eddig akárhányszor csináltam, sikerült és sikere volt, és nem utolsó sorban a cuki szufléformákat is lehet hozzá használni, úgyhogy most elszántam magam: íme, ez volt a clafoutis nálunk 2012. tavaszán, házilag eltett konyakos meggyel (viszont a többség akarata alapján mag nélkül). És évek óta először várom a cseresznye-szezont, mert ki akarom próbálni az autentikus fekete cseresznyés verziót is!
Hozzávalók:
2 dl tejszín
1,5 dl tej
1 kávéskanál vanília aroma
3 tojás
7 dkg cukor
10 dkg liszt
konyakos meggy
A tejet, tejszínt, vaníliát összevegyítjük. Habverővel (vagy robotgéppel) dolgozva kikeverjük a tojást a cukorral, majd hozzáadjuk apránként a lisztet, végül a tejes keveréket. A szufléformák aljába adagoljuk a gyümölcsöt (nem mértem le, pontosan mennyi meggy kellett hozzá, nekem 8 nagyobb formába fért bele a tészta, és minden forma aljába egy rétegben tettem meggyet). Ha nem konyakos lett volna a meggy, akkor megszívlelve az alaprecept tanácsát, némi pálinkával meglocsoltam volna a gyümölcsöt felhasználás előtt. 180 C fokos sütőben 30-35 perc alatt sül meg, figyelni kell, hogy ne süssük túl, inkább rezgősnek kell(ene) maradnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése